Hozzászólások száma : 317 Csatlakozott : 2012. Nov. 25.
Tárgy: Elátkozott 30 Hétf. Jan. 21, 2013 11:24 am
Idézet :
"A többségi társadalom az én fotóalbumom"
Idézek a Halott Pénz dalszövegéből. Nos magát a műfajt nem nagyon kedvelem, de alá kell írnom valóban sokat fejlődött az itthoni felhozatal dalszöveg terén, és ez nem a faktorok vagy gigasztárok függvénye volt. A folyamat szépen helyezte maga elé a járólapokat. Ilyenformán a Petőfi rédió dicséretet érdemel. Ezt a cikket rövid előjáték után a harmincasoknak ajánlom avagy magamnak is. Félreértés ne essék, aki elmúlt harminc pár hónapja azt is üdvözlöm a táborban. A nóta húsba vágóan foglalja össze ezt a hibrid generációt.
Miből áll ez a generáció recept szerint? Stál Juci már nyúl is a fűszerekért: végy 15% szocializmust és 85% valamit, amit kapitalizmusnak hívnak. Öntsd fel olajjal gyújts alá, majd dobd ki a szemétbe mert elégett. Utolsó snitt a hozzávalók és valaki, aki a szemétből kifelé kotorászik.
Emlékszem: alig hogy tudatomra ébredtem, még Lenin kép lógott a fejem fölött és a himnuszt hallgattuk és valami műszálas nyakkendő szorította a nyakamat. Aztán szóltak: "következő héttől oroszt tanulunk". Aztán megint egy hét múlva: "tévedtünk... lehet választani németet vagy angolt". Pár hónap múlva eltűnt Lenin a falról. A gondnok bácsi kénytelen volt újra festeni a falat, mert egy barna téglalap maradt a kép után. Persze előtte leverte a porcicákat és elkergette a pókot. Én is végre levegőhöz jutottam, mert a nyakkendő is eltűnt.
Innentől elindult az ámokfutás. Maradtak a tekintélyelvű Katinka nénik és Béla bácsik és a kísérleti fiatal pedagógusok, akik aztán gyorsan vállalkozásba vagy házasságba menekültek. Nyelvoktatást ennek folytán annyit láttam, mint Baumgartner Zsolti a kockás zászlót. Az orosz szakosok egy részét képezték át, illetve a fiatal tanárok... félévente cserélődtek. Sok könyvből tanultam ugyanazt a nyelvi szerkezetet, tudok bort és húst rendelni egy étteremben, de tea délutánt nem fogok rendezni egy brit úriembernek sem . Megint mindenki széttárta a kezét: "Tévedtünk majd talán később lesz nyelvoktatás" (mivel költöztünk két helyen jártam suliba és mindkét helyen ugyanezt húzták meg).
Szüleim, akik lassan 60 felé közelítenek ínhüvely gyulladással kezdték a demokráciát. Anyám számlázóként sokat keverte a kávét, apám a kanna gyár után a kártyát. Egyszóval burokban éltek és ezért még fizetést is kaptak. Fogták a fejüket a nagy lehetőségtől... hol tanuljon tovább a gyerek? Villamosipari szakközép. Kovács bácsi, aki bölcs buddhaként néha röfögött valami szakmát... de közben figyelte, hogy a cigi tekerést el ne rontsa. Sokat fusizott. Mivel az iskola nem tudott elég gyakorlatot biztosítani, neki feketéztünk mint diákok. Aztán ő meg a szakmai igazgató felvette a dohányt... Kovács bácsi tovább tekerte a cigit. A többi bácsi hasonló reflexekkel látta el az oktatást. Itt fedeztem fel milyen szépek is a magyar nők, ennyi angol tanárnőt 4 év alatt még nem láttam. Tehát megint nem hozott újítást a nyelvoktatás, csak intenzívebb erekcióban részesültem. Érettségi előtt itt is mindenki széttárta a kezét: "Sajnáljuk... majd komolyabb lesz a dolog".
Nem vettek fel fősulira. Tehát OKJ informatika. Mely még kísérleti stádiumban volt. Ami abban nyilvánult meg, hogy szidtuk a sulit mint a bokrot. A festő szakmunkás, aki épp melózott a falon... lemászott a létráról és megkérdezte segíthet e valamiben, mert ő az igazgató. Így is volt. A számítógépeknél előnyt jelentett, hogy már nem kellett abakusz golyókat tologatni, de minden más csak nehezítette a körülményeket. A szakdogámat 1x-es sebességű cd íróval írtam ki a tanteremben. Erre azért emlékszem, mert soha olyan jó hamburgert még nem ettem és volt időm meginni egy kávét, elmenni a postára, elmenni BKV jegyet venni és még egy csajnak is tudtam udvarolni... mire vissza értem, akkor állt az írás 95%-on. Joli néni a portás kulcsát rázogatta, hogy mindjárt zár a suli. A biziket gyorsan kiosztották és széttárták a kezüket: "köszönjük a türelmet".
Felvettek az egyetemre. Átszervezték... főiskola lett. A tanárokat komolyan lehetett venni... átszervezték, kirúgták a felét. Nem állhatta a rendszer, hogy a költségtérítéses rendszer ugyanolyan kemény legyen mint a miénk. Sok fát kaptam, erdész lehettem volna. Nem fért el az indexben. Átszervezés után egy fám sem volt. Viszont az egyik záró dogánál filmet forgattam színészekkel. Az évfolyamtársam, aki plázacica volt... a gyereke fürdetését forgatta le. Mindketten ötöst kaptunk. Ebből le lehet vonni konzekvenciát hoffmanrózsi. Fősuli diplomával végeztem volna, helyette abszolutórium lett... a céget ahol dolgoztam eladták a fejem fölül és elbocsátottak. Így a nyelvi tanulmányaim félbe szakadtak. Egy nyelvi szerkezetből nem lehet megélni, ami kompatibilis volt általánossal, szakközéppel, OKJ-val és egyetemmel ahol nem tanítottak semmi nyelvet. Viszont jó sok dögös csaj angol tanárom volt. Akik elmondták ugyanazt lelkesen.
Katonaként műszakis voltam az MTV-nél. Már akkor is pont ilyen beteg volt a TV mint most, utánam rögtön eltörölték a katonaságot. Majd mesélek. 7 év oktatásügy (ezt adták el a fejem fölül).
Lehetett feketézni. Bejelenteni senki nem akart, ellenben a be nem jelentett munkát bőven lehetett 12 órában művelni. Jeges kávét úgy, hogy lefőztem... elfelejtettem meginni, de reggel megittam hidegen amikor végeztem.
Egy idő után ez is megszűnt. Elmehettem két szakmával és fél diplomával közmunkára. A brazil gépsorban árkot ástam, a bőrömmel én voltam a zseblámpa áramszünet közepette. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól áll a hosszú szakáll, cowboy kalap, napszemüveg, kertész nadrág és hónalj szag. Főleg azért, hogy ne ismerjenek fel. Beolvadtam.
Mostanság 31 évesen megérhettem, hogy félig legálisan dolgozhatok szakmunkás bérért jó cégnél. A fizetési határidő elég képlékeny, túléli az összes sárga csekket csak én nem.
A korombeli barátok többsége külföldön tartózkodik vagy oda készül. Hát nagyjából ez van...
Mi ebből a tanulság és most jön a lényeg. És sajnálom, hogy a lényegnél van kifogyóban a jó kis erdélyi paprika pálinkám. Azt, amit most kérnek annak semmi alapja nincsen részünkről... mint harmincasok. Sem a rendszer, sem a szüleim nem készítettek fel semmire sem. Mindenki pingvin effektus volt széttárta a karját: "hát ez van". Ellenben óra hosszakat, heteket, hónapokat kellett nyelvet tanulni. Marketinget és műszaki dolgokat is tanulni és kell most is. Ha én nem vagyok a saját magam közreműködője, mint hibrid generáció tagja... a csatorna patkányok eledele lennék. Ellenben újra és újra elvárások születnek és én újra és újra önképzem magam... amit a piszlicsáré sehonnai ország velem szemben elkövetett, azt mind nekem pótolnom kell. És fogalmam sincs mikor fogok kimászni az iskolapadból - most is tanfolyamra járok - és mikor fogok a rossz munkahely vezetői reflexből kimászni. És már itt vannak húszasok a hátam mögött, mint az öcsém is. Ő mind megkapja azt, amit én soha nem kaptam meg. Rajtam tanult a rendszer. Csak én nem tudom ezt behajtani. A patkányt a labirintusban felejtették. A gyümölcsöt mindig más folyosóra helyezték. Aztán egy idő után elfelejtettek gyümölcsöt elhelyezni a rendszerben.
Egyedülálló férfi vagyok nincs gyerekem. Erre egyszerű a pénzelt közvél kutatási válasz: hát vannak a pirézek meg a szinglik. A tévhittel ellentétben ma már a szinglit férfira is alkalmazzák. Egy paradigmaváltás közepette, mely egyébként zavart okoz a rendszerben. A szingli eredetileg a karrierista hajadon nőkre vonatkozott. Nő nem vagyok és karrier sincs és nem azért, mert nem akarok többet. Hanem azért mert nincs. Mert gyereket nem azért vállal az ember, hogy segélyből vegye a tankönyvet és gyertyával világítson. De lehet, hogy mégis karrierista vagyok mert az alapvető létért mindent megteszek. És ahogy az ötvenhatosok: kalandvágyból itthon maradtam.
Mindenki mosolyog és úgy tesz, mintha magától értetődő... autodidakta lenne a magyar lét. Mindenki tudja mi az a SEO, CSS, HTML, JAVA, CMS, szegmentált piaci modell. Hirtelen mindenki okos és modern lett. Ezek a dolgok és háttér információk amelyekről itt írok. Hát elsírjuk magunknak egy magányos órán. De senki nem beszél erről.
Idézet :
"A többségi társadalom az én fotóalbumom"
Akinek mindenkije van. Annak senkije sincs. Mi lehet itt a népesség csökkentési program? Hát pontosan ez. Amit a szavazókon keresztül legitimált kormányok művelnek minden 4 évben újra és újra. Sikerült egy jó nagy impotens generációt "elnevelni" és magára hagyni. Akik örülnek, hogy magukért tehetnek. Örülnek, ha csend van.
Idézet :
"Feltámadt a tenger és én más ember leszek"
A fejlődés nem visz előre. Csak alkalmazkodóvá tesz. Hiszen autodidakta a magyar lét.
Hát érdemi lesz talán regényt írni erről a hibrid állapotról, amiben sokad magam létezek. Nagyobb az esély a hagyatékra, mint hogy intravénás tökfőzelékkel tolószékben éljem meg a gyerekem érettségiét.
A hirtelen jött demokrácia módszere, hogy az individuum áll középen és a lehetőség. Erre azonban ötven és hatvan év tanulmány és fejlődés kellett. Mi nem tartozunk ebbe az intervallumba. A tanulmány része vagyok, de nem okulás vagy kiemelni való példa. Eljárás volt a generációm. Mindenki mosolyog és teszi a dolgát. Leválasztódtam a rendszertől, de senki nem osztozik a piros pirulámban. Legalábbis kevesen.