A Habsburgoktól a Finnugorig
Mivel nagyon érdekel engem a magyarság történelme ezért úgy gondoltam elkészítem ezt a kis áttekintést. Röviden tömören bemutatom, hogy mit tanítanak és gondolnak ma a magyarság nyelvtörténetéről a legtöbben. Valamint a valóságot és amennyire lehet az okokat is.
A „gond” az iskolában kezdődik ahol ugye megtanuljuk, hogy 2+2=5 vagy 4 ? De talán mélyebben gyökerezik ez mint az iskola és nem lehet az oktatási rendszert hibáztatni.
A magyarokat csak úgy tudták legyőzni hogy elvették a múltjukat és egy hamis történelmet vázoltak fel nekik. Ezzel is azt erősítve hogy semmik vagytok egy távoli északi nyelvcsalád távolra szakadt valami ága és körös körül idegenek vesznek körbe és egyedül vagytok. Na most ez nem igaz.
A magyar nép nagyon sokat vándorolt ha a ha a honfoglalás előtti időszakot nézzük és még az az utáni majd ezer évet, rengeteg népcsoport keveredett (olvadt be) közénk. Rengeteg új szót is vettünk át különböző népektől. Mielőtt nagyon elkalandoznék ezzel azt akarom mondani, hogy a Kárpát-medence egyfajta olvasztó tégely szerepet tölt be. És nem csak Keletről vándoroltak be „magyarok” hanem délről feltehetőleg (mai Törökország területéről) ők most vagy egy más irányba indult magyar csapat volt vagy egy később magyarsággal keveredett ág.
Visszatérve a Finnugorokhoz
Forrás: [http://www.magyarhon.eu/index.php?option=com_content&task=view&id=187&Itemid=197]
Döntő pillanat volt az 1848-49. évi szabadságharc, melynek leverése után, a nemzet szürkeállományának jelentős részét vagy kivégezték, vagy bebörtönözték, hazája elhagyására kényszerítették, vagy belső emigrációba menekült. Szegény hazánk ismét magára maradt.
Az 1867-es kiegyezés után a magyar tudósok nehéz válaszút elé kerültek. El kellett dönteniük, hogy melyik őstörténeti elképzelés elsőbbségét fogadják el, a finnugor vagy az orientalista fölfogást.
A magyar őstörténet finnugor elgondolását a Habsburg-dinasztia hívei kezdettől fogva erősen fölkarolták, mert a szabadságharc leverése után szükségesnek vélték, hogy a magyarok nemzeti tudatát gyengítsék. E cél elérése érdekében előbb egy Miklosits nevű bécsi tanárt küldtek Budapestre, feladatául adva a Magyar Tudományos Akadémia programjának ellenőrzését. Miklosits megértette küldetése célját, és egy hosszú jegyzéket készített azokról a magyar szavakról, amelyeket - szerinte - a szomszédos szláv nyelvekből kölcsönöztünk. Majd Budapestre jött a német Jozef Budenz (1836-1892), aki mellett Hunfalvi (Hunsdorfer) Pál (1810-1891) kiváló munkatársnak bizonyult. Ők ketten lettek a magyar őstörténet finnugor elméletének részletes kidolgozói.
Ez idő tájt kezdtek a mezopotámiai romok alól előkerülni az ötezer év előtti sumer civilizáció írásos emlékei. Első megfejtői a francia Francois Lenormant (1837-1883) és Jules Oppert (1825-1905) professzorok voltak. A szabadságharc leverése után emigrált Rónay Jácint (1814-1889) katolikus püspök hívta föl a két úttörő sumerológus figyelmét arra, hogy az agyagtáblácskákon talált ékírásos szavakat nem héber nyelven (ahogy ők ezt megpróbálták), hanem a magyar nyelv révén tudják megfejteni. Ennek köszönhető, hogy Oppert a magyar nyelvhez hasonlította, Lenormant pedig határozottan állította - s több könyvében kifejtette, hogy a régi sumer nyelv legközelebbi rokona a magyar nyelv! Nyilvánvaló lett, hogy az írásföltalálók népe - amelyet közmegegyezéssel sumérnak neveztek el a tudósok - teremtette meg a világ első ismert magas civilizációját. A vezető magyar tudományos körök nem biztatták hazai tudósainkat arra, hogy sumer problémákkal foglalkozzanak. Ellenkezőleg, igyekeztek őket a sumerológia területéről visszairányítani Szibéria fagyos mezőire. Időközben a nyugati tudósok perdöntő bizonyítékokat hoztak elő, hogy a régi Kelet szokványos szemita szemléletén változtatni kell, mert kiderült, hogy a Teremtés mítosza, a Vízözön meséje, melyeket az Ótestamentumban följegyeztek, nem a szemita géniusz irodalmi alkotása - mint eddig hitték -, hanem a ragozó nyelvet beszélő népeké, akiktől a szemita szerzők egyszerűen átvették. Hogy a szemita szemlélet további romlását magakadályozzák, alkalmasnak látszott a potenciális ellenfeleket, közöttük a magyarokat elsősorban, e veszélyes területről elterelni. Igy a magyarellenes Habsburg-érdek párosult a szemiták félelmével és mindkettő az orientalista felfogás esküdt ellensége lett.
Hosszú idő alatt ez a Finnugor elmélet beivódott a magyarság tudatába. És még mindig az oktatásban van ez az elképzelés, amit annak idején a lealacsonyítás miatt találtak ki. A fordulat ott van a történetben, hogy a drága Finn testvérek elfelejtettek nekünk szólni róla,hogy bocs de mi már ilyent nem oktatunk. Finnországban nem oktatják a magyar-finn rokonságot.
Itt van még pluszban Kiszely István írása is a magyarságról
[http://magunk.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1065:kiszely-istvan-ott-kell-keresni-a-magyarokat-ahonnan-szarmaznak&catid=45:oeseink&Itemid=161]