"B-327/D vagyok, gyártásom 326 békeórával ezelőtt történt. Építőnek szántak, agyam úgy rakták össze, hogy jól tudjak téglákat egymásra rakni. Eretnek lettem. A többiek olyan önfeledtenek tűnnek. Mostanában jöttem rá, hogy én is ilyen lehettem egy kívülálló szemében. Így építettek minket. A boldogság látszatával csak még szomorúbbá tettük egymást. Mert leértékeltük magunkat. Régen úgy okoskodtam, hogy szabad világban élünk. Mindenki boldog, csak velem van a hiba. De ma már látom, hogy nem így van. Aki pontosan tudja, miből vagy, és úgy rak össze, ahogy akar. Miért építene boldoggá? Az a lényeg, hogy tegyük, ami jó, és ne tegyük, ami rossz. Hát nem elég sokkal szomorúbbá tenni minket, ha a rosszat tesszük? A jó is bússá tehet. Kialudt a chipem. Elfelejtettek bezúzatni, én se tudom, miért. Menekültem. Jó építő voltam, de rájöttem, hogy lehetek boldog is. Boldog építő akartam lenni. Kifutottam a világon túlra. Akkor jöttem rá, hogy a hely, ahol eltűnnek a házak, nem a végtelen üresség. Zöld volt ott. Kérdeztem a kódjukat, de nem feleltek. Megragadtam egy maroknyival, halomba raktam őket. Boldog építő lettem. Messzebb volt egy nagy papír. Rajta emberek. A régiek. Mosolyogtak, de máshogy. Akkor jöttem rá, hogy még sose láttam igazi mosolygást. Kopott volt, meg tépett. Az egyik egyed arcánál is kettéhasadt a papír. Odaentem, összehúztam. Ők más emberek, mint a bentiek, maradjanak épek. A plakát alatt cetli volt. Rajta betűk. Szerencsére belémprogramozták az olvasást. Nem tudom, miért. Építő vagyok, Uram. Rá volt rajzolva sok ember lánccal, meg voltak szavak is: Bűnösök közt cinkos, aki néma!"
Tárgy: Bűnösök közt... 
