"Üdvözöllek, dicső lovag, szép a ruhád, szép..." ...az okostelefonod. Itt tartunk. Fogjunk kezet egymással, feltéve, hogy merünk. Hiszen ilyenkor illik a másik szemébe nézni, a mi álomvilágokhoz szokott elménknek pedig hirtelen szokatlanná vált a való élet. Itt nem vagy hős, egy vagy a sokból, az a státusz, amit a képernyő csalfa valóságában nyersz, itt szertefoszlik. Fogj hát kezet, ha mersz, de közben nézd a másik szemét, és ne feledd el: itt érdemes élni, mert az gépi világ csak lepel. Hősnek mutat be, hogy elfeledtesse veled, mennyire nem vagy az, közben épp ennek a kivételességnek az ígérete az, ami függővé tesz a kódok által szült tájaktól.
Nézd... Ne is nézd, manapság nem elég ennyit kérni, mert az ember zombi-üzemmódba kapcsol, az agya pedig máshol jár... Fogd fel!-ez egy sokkal kifejezőbb utasítás. Sajnos az ember többnyire azt fogja fel, ami érdekli, amíg pedig műéletünk többet ígér, nehéz onnan kiszakítani bárkit is. Elveszítjük az életünket egy villogó gép előtt, miközben egymásnak azt kántáljuk, hogy nagyon boldogok vagyunk. Közben pedig a szórakozás feltétlen hozzátartozója lett az alkohol, hogy az ember jól is érezze magát-hogy is van ez? Ki itt a boldog? Ki lehet boldog? A rendszer lényege, hogy az ember sose legyen elégedett, mert az elégedettség hiánya az, amit felhasználva vagyunk motiválhatóak a fogyasztásra. De azért megy a mosolygás. Kinek? Miért? Hogy ne higgyenek minket másoknak, kevesebbeknek, tökéletlenebbeknek. Becsapjuk magunkat, és ebből versenyt csinálunk. Aki nem elég jó játékos önmaga megjátszásában, az egyből furcsa. De ha már magunknak sem vagyunk őszinték, kinek lehetünk, vagy kitől várhatjuk el, hogy az legyen velünk? Egyre gyakrabban hallani: "a pasim/csajom megcsalt", miközben az aktuális síró az aktuális vigasztalónak panaszkodik, küzdve a könnyeivel. De mit várunk, ha a világ felé mutatott arcunk alapból hazugságra épül? Tabu téma a társadalmi szintű elégedetlenség, mert felveti a kérdést: mi az oka az elégedetlenségnek, és miért nem változik semmi? Kinek lenne hatalma ez ellen tenni, és ki nem teszi ezt meg? Tabu téma, mert az esztelen önbecsapás, és titokban a másik fele mutogatás helyett az ujjak egyirányba tolulnának. De nem fognak. Éppen az Angry Birds csúzliját húzzák hátra. A szint teljesítve. Elvigyorodunk. Nem merünk sírni. Még valaki meglátja.
Tárgy: Műmosolyos világunk 
