Magyarország, én így szeretlek?

Örömmel tapasztalom, hogy mégiscsak van némi remény arra, hogy a totálisan összezavarodott mai magyar társadalmunkban, némely egészségesen gondolkodók, tettekkel is előmozdítsák a berögzült, reflex-szerű "lesz@rom" mentalitásunk felszámolását.

Ezzel az a probléma, hogy az, hogy adok egy kevés aprót a hajléktalanoknak, az az égvilágon semmit (!!!!) nem fog változtatni a hajléktalanok helyzetén. Attól még hepi lesz az is aki adja, és aki kapja, de ha valamivel foglalkozunk, foglalkozzunk rendesen:

Nálunk Egerben van hajléktalanszálló. Csak épp amikor megkérdeztem egy pár hajléktalant, hogy miért mennek oda, legalább éjszaka, elmondták, hogy ellopják tőlük még azt a semmit is, amijük van.
Szóval hogyan tovább? Nem lehet őket egybepakolni. Szerencsére még nem tartunk ott (vagyis inkább, még ők nem jöttek rá) hogy csak azért is bűnöznek, hogy börtönbe kerüljenek, mert ott is jobb dolguk van. Azt a cigányok csinálják inkább.
Nem igazán tudok arról, hogy kapnának bármiféle támogatást a rászorulók, és nem csak a csövesekre, hanem a szörnyen szegényekre gondolok, mint pl. ingyen ebéd.

Mi a megoldás? Semmiképp sem az, hogy adjunk nekik ezt meg azt közpénzből, mert azt ugyanúgy el fogják veszíteni. Dolgozzanak meg érte, és nem azért, mert így a helyes, törvényes, jogos, igazságos, hanem mert csak így értik meg a súlyát.

A hajléktalanok sem egyformák. Vannak olyanok, akik szívesen megdolgoznak a napi betevőért, vannak akik inkább lopnak és sajnáltatják magukat. Ismerek embereket, akik építkezésen hajléktalanoknak adtak munkát, és fizetést.
Dolgoztatni őket. Lehetőleg egy szakmabeli mellett, hogy tudjanak tanulni. Lehetőleg egy társaság maradjon egyben, és dolgozzanak ugyanott, ugyanakkor, hogy összekovácsolódjanak. Idővel, állami támogatással, és sok sok erőfeszítéssel letehetnek egy vizsgát, és szakmabeliekké válhatnak, felépítheti az a társaság a saját lakhelyét, stb.

Vagy persze több variációt is ki lehet találni erre a problémára, lényeg az, hogy ne legyen annyi, hogy észrevesszük a csövit és adunk neki egy százast. Csak egy nagyobb szintű terv megvalósításához szükséges valami szervezet, legyen az kormányzati vagy civil.

[/brainstorm]

Ui.:

Többször is volt már, hogy mentem az utcán és kértek tőlem pénzt, vagy láttam, hogy ott ülnek a földön és tartják a markukat. Pénzt soha, de soha nem adok! Ez nálam egyszerű elvi kérdés. Senkinek nem adok pénzt. Ellenben már nagyon sokszor volt, hogy boltba menet találkoztam ilyen emberekkel, és amikor bent voltam vettem szalámit, kiflit, tejet, vizet, attól függően, hogy mennyi pénzem volt, de valamit mindig vettem, aztán kifelé menet odaadtam azt neki.

Volt már olyan, hogy visszautasították, és azt mondta, neki inkább egy százast adjak, ne kaját. Így nem adtam neki semmit sem, viszont kicsivel arrébb láttam egy másikat, aki meg úgy nézett "sorstársásra", hogyha lehetne szemmel verni, agyonverte volna. Így hát neki adtam oda, hálásabb volt mintha adtam volna neki 1000 forintot.

Sok csövest a boltba sem engednek be, főleg, ha koszosak és büdösek. Elzavarják őket. Egyszer az egyik hajléktalan mondta nekem a bolt előtt, hogy nem engedik be, de vennék e neki pár zsömlét, és nyújtotta felém azt a pár száz forintot, amit 10 meg 20 forintosokból kéregethetett össze. Mondtam, hogy tartsa meg, és várjon itt, nem csak zsömlét kapott.

És mivel ételt adtam nekik, nem pedig pénzt, mindig jó szívvel tudtam adni, nem volt bennem soha az az érzés, amit a pénz kelt, hogy "Vajon mire fogja költeni". Mert az ételt vagy megeszi vagy nem, az már nem az én dolgom. Viszont, biztos lehettem benne, hogy nem piát vesz a pénzen, amit kapott, ami nem segíti semmiben sem, csak abban, hogy még mélyebbre csússzon.

Kedves Táborszki Bálint!

Valóban, a hajléktalan kérdés jóval bonyolultabb, és összetettebb annál, hogy valakinek adok 100 forintot, és kész, ezzel el van intézve minden.

Azt gondolom, hogy ez a videó csak megpróbálja felpiszkálni az emberek egymás iránt amúgy is érdektelen, apatikus magatartását. Az első lépés egy probléma megoldása felé az, hogy egyáltalán felismerjük: létezik probléma. Sajnos annyira antiszociális társadalomban élünk, hogy figyelmeztetni kell arra is a "zembereket", hogy ha valaki rosszul lesz éppen a környezetében, akkor ne lépjen át rajta reflexből azt gondolván, hogy biztosan részeg, hanem alapból segítsen rajta, ahogy ennek természetesnek kellene lennie.

Ami a legelszomorítóbb számomra az, hogy a politikában is úgy kezelik a mai valós társadalmi problémákat, hogy átnéznek rajtuk. Mintha nem is léteznének. Attól, hogy kitiltják a hajléktalanokat az aluljárókból, még ugye nem fog a hajléktalanság "ánblokk" megszűnni. Maximum a hétköznapi dolgos emberek, vagy az ideutazó külföldi turisták nem látnak hajléktalant az aluljárókban, így azt "érzékelik" vizuális benyomásaik alapján, hogy milyen jó is ez az ország, itt nincsenek mély szegénységben élők. Csakúgy, mint ahogy munkanélküliség sincsen itt ám, mert 3 hónap után ugye eltűnik a munkanélküli a hivatalos statisztikából. Szánalmas. Szánalmas az, hogy ilyen szintű hazugságokban élünk.

A hajléktalanok visszaintegrálása a "normális" életbe egy nagyon időigényes, és áldozatokkal járó folyamat lenne. Ha egyáltalán eljutna arra a szintre, hogy a politikát ez érdekelje. Ezek az emberek egészségileg, lelkileg is sérültek az őket ért tragédiák miatt, most ne tegyünk különbséget a között, hogy valaki önhibájából, vagy önhibáján kívül került ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe.

Csak a pénz önmagában egyáltalán nem megoldás a problémára, az kell, hogy önállóan, saját lábon megállva tudjanak visszaállni a hétköznapok körforgásába. Legyen munkájuk, amiből havi rendszeres jövedelmük származik. Tanulhassanak. A kezdeti időszakban valahol lakniuk is kellene, amíg lehetőségük nem lesz "kitörni" ebből a helyzetből.

Félek, hogy ez az utolsó bekezdésem eléggé utópisztikusra sikeredett. Miért mondom ezt? Mert sokan közülünk - egyre többen sajnos - már úgy élnek, hogy fél lábbal a hajléktalanok életformáját űzik, csak még egy kis időt kaptak, mielőtt még kiűzetnek majd a bankok által bekebelezett "svájci frankos" lakásaikból...

Szomorú, de igaz.

Persze, ha meg akarnák oldani a szegénységi helyzetet, akkor egy teljesen egyértelmű problémát kellene megoldani. Ez a világ teli van ördögi csapdákkal.

1, nincs lakcímed, nem dolgozhatsz, 2, nincs munkád nem tudod fizetni a lakást, 3, nincs lakásod nincs címed, ... és ez megy körbe - körbe.

Mi a picsának a munkához lakcím? Ki nem szarja le, hogy én az utcán alszom, vagy egy palotában, addig amíg megcsinálom a munkámat?

Van amit itt Angliában tapasztaltam ördögi kört.

1, Nincs tapasztalatod, nem lehet munkád, 2, nincs munkád nem lesz tapasztalatod, ... és ez itt be is zárult. Erre láttam is itt Manchesterben egy plakátot, vicces volt, és egyben szomorú is. Egy nagy fehér kor volt, benne egy szomorú arc, köré pedig az volt írva:

"I haven't experience because I haven't job because I haven't experience..." és ez ment körbe - körbe.

(Fordítás: "Nincs tapasztalatom, mert nincs munkám, mert nincs tapasztalatom ...")

Szigorúan veszik itt, hogy legyen "Munkatapasztalatod", e nélkül nem is igazán lehet munkát találni itt. Ez egyébként főleg a nagy reményekkel érkező keletieket érinti durván, amikor megérkeznek. Idejön menekültként, és mivel az országa mélyszegény sokszor szociálisan is hátrányos semmiféle igazolása nincsen arról, hogy dolgozott volna. Egy 30-40-50 éves embert pedig "tapasztalat" nélkül nem vesznek fel sehova dolgozni. Január óta ráadásul plusz kitétel, hogy csak Angliában szerzett "tapasztalat" az ami elfogadott. Ennyit arról, hogy EU-s ország

Otthon is egyébként ugyan ez a helyzet, csak otthon papírt kérnek. 9 diploma 7 nyelv és pár év szakmai gyakorlat mellett is versenyezned kell másokkal meghallgatások százain.

A rendszer nem úgy épül fel, hogy támogassa az embereket, vagy hogy a "munkahelyteremtést" elősegítse ...

Üdv
Érdekes téma ez én is belefutottam hasonló munka helyi problémába.
Annyira sok a munka nélküli , hogy simán válogathatnak belőlük.
Be adtam a jelentkezésemet egy helyre azt 1 hét elteltével felhívtam őket mondanának valamit mire ez a válasz érkezett.
Várunk míg 50 embert jelentkezik és behívjuk elbeszélgetésre őket azt 1 felvesznek.
Na innentől kezdve felejtős lett ez a dolog számomra de máshol se rózsásabb a helyzet .
De nézzétek meg a másik oldalát is a dolgoknak a "terv" amiben mi szerepelünk gondosan felépített terv.
Ha arról az oldalról is megvizsgálod ezeket a dolgokat akkor megérted mér van ennyi úgynevezett negatív dolog a világba.
Sajnos ez a "terv" része ezeknek akik ilyen sorsra kerülnek mindegy, hogy tehetnek vagy nem róla ezt kell ebben az életükben megtapasztalni.
A "terv" annyira tökéletes és pontosan működik amit emberi tudattal felfogni se lehet.
Persze ez csak abban az esetben van így ha hittel fogjuk fel a több életen áthajló "karmát" vagy sorsot.
Remélem érthetően fogalmaztam.

Érthetően, csak épp nonszensz. Bár már tényleg kezd kissé idegesíteni ez a több életen áthajló karma meg ehhez hasonló értelmetlen, alaptalan new age marhaság, de azért erre még azt megjegyezném, hogy pontosan ez az az attitűd, ami miatt nem lehet javítani a dolgokon. Mert "terv" meg karma meg isteni akarat...
Lópikulát, egyszerű lustaság mondatja ezt az emberekkel. És a lustaság az, ami miatt itt tartunk, hogy mindenki passzív.

Ne , hogy azt gondold amit leírtál az megállja a helyét.
Lehetséges , hogy én is tévedek abban amit írtam.
Ja és semmi köze nincs a new age-hez.
Ha te másban hiszel tedd azt te dolgod.
De nem kritizálom meg főleg nem ilyen hangnemben.
Te nem tudhatod én mit tapasztaltam meg ebből a több életen áthajló karmából.
De ha te is megtapasztalsz hasonló élményeket lehet változni fog a véleményed.

Hidd el ha ilyeneket látok az utcákon nekem is el szorul a szívem de legfőképp akkor tudok fel indulni mikor okos képviselők bevezetik azt a törvény ha itt és itt koldul valaki akkor 30 e ft -ra büntetik.

Érdekes, hogy mégis használod ezt a fórumot, ahol az emberek különféle megoldásokat próbálnak keresni a társadalom és az egyén gondjaira, miközben neked szenvedned kéne valahol, mert ezt kell megtapasztalnod ebben az életben.
Komolyan, bizonyítsd be akárhogy azt, hogy nem csak lustaság és az elkeseredettség mondatja ezt veled, és tényleg nincs mit tenni az égvilágon, csak ezt kell megtapasztalni a karma miatt.

Tényleg nem értem az embereket... karma, meg reinkarnáció... valamivel meg kell magyarázni, miért nem javítunk a helyzeten. Magyarország, én így szeretlek.

Ez csak az egyik olyan lehetőség amit számba lehet venni a sok közül.
De ha már ilyen jól tudod a megoldást áruld már el nekünk , hogyan lehet megoldani.
Javaslom fogadj a házadba 3 hajléktalant .
Azt várom mire fogsz jutni a tapasztalatod megoszthatod velünk.
Másik megoldás nem jut eszembe mert ezt már végig gondoltam.
De belevágni nem mertem anyagilag nem úgy állok.
Meg hát attól tartok ha szerszámot adsz a kezükbe amit lehetőségük kínálkozik eladják azt vesznek olcsó bórt maguknak.

Kikerülted a választ... csodák csodájára. Csak különféle kifogásokkal és magyarázatokkal hozakodsz elő, karma, terv, anyagilag nem állok úgy, eladják a szerszámot. Ez eddig gyenge, én arra vagyok kíváncsi, hogy te hogyan oldanád meg a problémát magyarázkodás és kifogások nélkül.
A kérdésedre pedig már válaszoltam fentebb.

(nem adták el a szerszámot, egyszer sem)

Sajna nem kerültem ki én a választ nem tudok átfogó megoldást egyelőre szellemileg testileg leépült embereket megváltoztatni nem lehet ha maguktól nem tesznek lépéseket ilyen irányba.Ha körül nézek ott ahol élek 50-70 év körüli emberek vannak ilyen helyzetben.
Bp talán más a helyzet ott fiatalabb korosztály is van közöttük.
Aki magától el indul az ellenkező irányba tehet változtat a hozzá állásán na azzal már el lehet kezdeni valamit tanfolyamra küldeni szállást biztosítani neki stb.
De mivel munka azoknak sincsen aki kitanultak szakmát(kat) diplomájuk van esetleg dolgoznának szívesebben, nem tudom te milyen jellegű munkát adnál azoknak akik gyorstalpalón végezték el a tanfolyamot s talán szándékukba se áll dolgozni csak kiélvezni az addigi juttatásokat.
Vagy az adófizetők pénzét lehetne elkölteni erre de akkor azok az emberek lázadnának fel.
Ezek alapján nem tudnák konkrét megoldást javasolni.

A "Hogyan tovább?" topicban már kitárgyaltuk, hogy ez a rendszer alapjaiban rossz. (És nem azért rossz, mert így sikerült, és az ember embernek farkasa, meg a többi demagógia, hanem mert eleve így találták ki)
Ezt így, a jelenségek szintjén nem is lehet megoldani.
Ezt, a hajléktalan-munkanélküli "létformát" generáló rablókapitalizmust kell teljesen eltörölni a Föld színéről, és akkor megoldódik az emberiség minden egyéb problémája is. ( túltermelés, környezet szennyezés, fizikai-szellemi degenerációk, "népbetegségek" stb).
Próbáljatok már nagyobb léptékben gondolkodni, és ne olyasmin töprengeni, amit jelen helyzetben nem lehet megoldani.
Itt a kis lépések nem segítenek, ide egy ugrás kell ( mint a "zevolúcijóban")

Amúgy ismerősöm mesélte, hogy a boltból kijőve adott 2 zsömlét egy csövesnek, mire az kidobta az úttestre az autók közé. és közölte, hogy neki pénz kell piára...

Kedves Elitélt!

A baj az, hogy ez a probléma már nem orvosolható nagy léptekben. Rendszert VÁLTANI nem tudunk, esetleg hatalmas erőfeszítések árán, emberfeletti munkával és kitartással: VÁLTOZTATNI. Kevesen vagyunk és az eszköztárunk is édeskevés ehhez... Amit tenni tudunk, mint azt már előttem is pezzegették a többiek, MENTJÜK ami menthető. De csakis kizárólag, azaz ember menthető akiben, ha akarat nem is, legalább hajlandóság van arra, hogy változtasson, elsősorban saját magán és szemléletmódján. Mi pedig segítünk neki ebben. De nem úgy, hogy HELYETTE csináljuk meg a dolgokat, hanem MELLETTE, egészen addig míg nem tanul magától élni, normálisan. Ember módjára. De ehhez idő kell. Rengeteg idő. Meg hajlandóság mind a két fél részéről. És ehhez elhivatottság kell, mert enélkül nem fog érni semmit az egész. Mert a félmunka rosszabb, mintha el sem kezdted volna.

Aki a kicsit nem becsüli a nagyot nem érdemli. Te hajlandó lennél erre? Vagy csak a szádat téped? Mert azzal nem sokra jutunk...

A magyar nyelvben nagyon nagyon kifejező mondások találhatók erre.
De saját magam számára az első mindegyik közül .
"Segíts magadon az isten is meg segít."
Ebben minden benne van. Csak jól át kell gondolni mit üzen.

lehetoseg írta:

"Segíts magadon az isten is meg segít."
Ebben minden benne van. Csak jól át kell gondolni mit üzen.

Nézőponttól függ ennek a közmondásnak az igazsága erre a témára.

- ha abból a szemszögből nézem, hogy a saját akaratom is kell a dolgok változásához, akkor kétségkívül igaz ez az állítás.

- ha abból a szemszögből nézem, hogy elegendő-e a saját akaratom a dolgok változásához, akkor már csak részben igaz ez az állítás.

Elmagyarázom, mire is gondolok pontosan. Ahhoz, hogy Isten megsegítsen, legtöbb esetben - nyilván a te akaratoddal egyetemben - emberekre van szüksége. Olyan emberekre, akik jószívűek. Tehát, akiket tud használni a "szeretet" megnyilvánulásaként. Ennyi elég is ebből, tegyük most félre a vallási vonalat.

A "segítség" fogalmáról úgy látom rengeteg felfogás létezik. Az én értelmezésemben nem úgy segítesz másokon, hogy helyette megoldod minden esetben, mindig a problémát. Ez nem segítség. Ez inkább az egyén hátráltatása abban, hogy hogyan tanulja meg egyedül, önállóan megoldani, és leküzdeni az életben adódó nehézségeket, és ezáltal fejlődjön, növekedjen, több legyen.

A segítség az, ha valakinek megmutatod a lehetséges módokat a probléma megoldásához, - tehát lehetőséget adsz neki - segíted ebben, majd ha elég erősnek érzed már, hagyod, hogy egyedül folytassa az útját tovább. Ahogy a gyermeked neveled például. Tanítod, óvod, szereted, félted, majd ha készen áll, elengeded a saját útján az életben.

Létezik számtalan nonprofit segítő szervezet itthon, akik zokszó nélkül végzik a munkájukat, akár anyagi támogatás hiányában is, pusztán szeretetből, tenni akarásból, önzetlen, jó szándékkal. Rájuk - csakúgy, mint a serpákra a hegymászó expedíción - nem szegeződik reflektorfény, nincsenek a média, köztudat középpontjában, viszont "láthatatlanul" is elismerésre, tiszteletre méltóbb a munkájuk a "híres" politikusoknál, celebeknél, sztároknál, brókereknél.

Csak egy jó példa a rengeteg közül: A nyomor széle