Na jó, nem akkora szám, csak kíváncsi voltam. Szóval nekem a cikk maga is manipulatívnak tűnik,
de nem ezért raktam fel. Ha elolvastad egybe, olvasd el külön, oszloponként is.
Lefordítom az utolsó két kis oszlopot. Ugye gyereknevelési tanácsnak akar látszani a cikk és a végén...
1.
Valószínű, hogy időről időre elrontjuk, de meg kell tanulnunk megbocsátani magunknak,
mikor mindenek felett cselekszünk.
2.
Mutatnunk kell gyermekeinknek, mennyire szeretjük őket és mennyire fontosak,
akármilyen korosztály.
Ha a cikket egybe olvasod, akkor más hangsúllyal mást jelent kissé.
Az első kisoszlop mintha a (mi lenne a legjobb szó, nem tudom) probléma kelesztése lenne, a másik
kis oszlop meg az elfedése. Már e cikk olvasása elött is masszív véleményem volt az angolos
nevelésről. Nem arra tanítják a gyereket hogyan kell "jónak" lenni, hanem hogy kell úgy látszani,
mintha jók lennénk. Erre a kedvenc példám, mikor melóhelyen kiviszem a kaját aaz asztalnak,
mire a szülő kérdezi nyugodtan, de ércesen a gyerekét:
-Mit mondasz?
A gyerek csak néz, nem tudja mit lehet mit nem. Mire a szülő akár már másodszorra rárikácsol:
-Mit mondasz ilyenkor!?!?!! Mondod hogy köszönöm!!! Hogy hozhaszt szégyenbe az idegen elött?!
Kell ezt tovább ragozni, vagy értitek mire akarok lyukadni? Ez a sok köszönöm, kérem, meg hogy
vagy? ellenére az angol népesség agyilag
eléggé fel van piszkálva, de az ellenségképük is meg van piszkálva. Ugye 4 éve nem voltam otthon,
de nem emlékszem hogy gyakran piszkáltak volna az utcán idegenek oktalanul. Itt nehéz nem
célontban leni időnként. Mindenki a leg gyerekesebb módszerekkel próbál elégtételt venni a
sérelmeiért. Mondom még egyszer, akár utcán is, idegenekkel szemben. Itt valahogy mindenki tudja
hogy mi van, és valahogy még se működik végül semmi, csak aminek eleve nem lenne szabad. :D
Tárgy: Nézzétek meg ezt a cikket - angol nyelv szükséges 
