HomeGy.I.K.Hírek MátrixGalériaBelépésRegisztráció

Share | 
 

 Az 1 másodperc rabságában

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kowalski
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 321
Csatlakozott : 2012. Nov. 25.

TémanyitásTéma: Az 1 másodperc rabságában   Hétf. Jan. 21, 2013 12:21 pm

A feketelovag vége óta elhatároztam, hogy nem írok több gondolkodó cikket. Azonban ma eljutottam oda, nem tudom mi a rosszabb... hogy tudom, hogy mások nem akarnak tudni. Vagy hogy tudom a nem tudni akarás a nem közlés felé vezet. Ez egy szakadás... mára ismertem fel – 30 éves lettem.

Ha én innentől hajléktalan is leszek, mert munkát nem kapok. A nem közlést semmiképpen sem választhatom.
A „nem közlés” annyit jelent, mint részvét a nem tudni akarás világában. Szokratész szerint: "Tudni, hogy nem tudunk semmit". Ezt nem nihillel kell értelmezni... van belőle elég a világban. Megfordítom: "Nem tudni, hogy tudunk e mindent" vagy eleget. Következésképp sosem eleget. És mivel tudjuk, hogy a minket illető jogokat mások képviselik... gondosan átruháztuk ezen jogokat másokra, az "X"-ek behúzásával és talán világossá vált, hogy nem mi kapcsolgatjuk a TV-t. Hanem az kapcsolgat bennünket különböző állapotokra. Így egyre szűkebb a réteg, aki tudni akarja miről írok. Így természetszerű, hogy maroknyi értelmezőhöz beszélek vagy talán a falnak.

Az élet ma egészen egyszerűen dekódolható... a kulcs látszólag a kezünkben, azonban a kódot mások változtatják és az eredményt. Vagy a szocializmus klasszikus metaforikus fotó értelmezését említsem, a papagáj lépésnyire van a nyitott kalitkától, ám az ajtó hirtelen zárul. Ez megfordult mára... a kalitka jellege transzformálódott arra... hogy ne is legyen igény a kijárat keresésére. Hiszen oly biztonságos ez a kalitka, ha neked gondod van a bűnözéssel, akkor majd több adót hajtunk be, hogy rendőrséget fejlesszünk. Lényeg, hogy a tudatot tartsuk benned: „az ajtó nyitva áll”. Ez a demokrácia bűvész trükkje.

Klasszikus metafora és talán közhely vagy direkt koncepcionális: Amikor állunk a vonatállomáson, nézünk ki a szerelvény ablakán és a szomszéd szerelvény elindul... hirtelen egy másodperc alatt az agyunk nem tudja eldönteni, hogy a mi szerelvényünk indult el? Vagy a másik? Az 1 másodperc rabságában élünk. A szuper szegmentális média "ez egy szakmai kifejezés" azt jelenti sokoldalúan résztvevő mint olyan... kétségek között hagy, azt mondja mihez képest és elhiteti veled akár, hogy a másik szerelvény viszonyában: te elindultál.

Teszi ezt azzal, amikor előír... légy feleségként, férjként ilyen... szép ez a karóra és van étkezési trend is, érdemi ez a zene... hallgasd ezt. Jó ez a film... nézd ezt. Szerencsés a helyzet, hogy a média még nem gondolkodik helyettünk is... hamarosan közeleg:) És ilyenkor elsiklik, hogy egy helyben állsz... valójában. Olyan mint egyes felvetések és sci-fi szerint is: a halálod előtt lepörög az életed... biológiai tanulmányok szerint a látóideg degeneratív zárlatához hasonlatos kémiai folyamata okozza ezt az érzetet - ha ez így van, akkor a média képes újra és újra ezt előidézni. Azzal a különbséggel, hogy az 1 másodpercet újra és újra ismétli a fejedben. Ezt pedig trendnek hívjuk...

Hosszú utat tettünk meg a szőrös mellkasú marcona bajuszos férfiaktól a furcsán villódzó fura laptoptáskájú feszesen öltöző, illatos, borotvált mellkasú metroszexuális férfi modellig (nyolcvanas évek versus jelen). Csak nézd végig a James Bond karaktereket… elég beszédes. Ehhez... nagyon sok 1 másodperc kellett és újra és újra ismétlés. Kellett hozzá komolyan átfontolt médiapolitika... ez biztosítja a kapitalizmus lüktetését avagy a kereskedelmet. Tanultam marketinget anno a fősulin és nem tetszett, undorító dolognak tartottam azt az alapvető mottót:

"hogyan motiváld a fogyasztót arra, hogy neki erre a termékre szüksége van" hát úgy: "a termék által ő több lesz és egyedi". A "több lesz" és "egyedi" jelszavak a neoliberális kommunikáció és skandálás, melynek a fészke az USA-ban lelhető fel... "légy egyedi!".Az őszinte kifejezés az lenne: "légy egyedi, mint mindenki más". Így azonban nem hangozhat el, hiszen mindenki egyedi akar lenni és nem a másik.

A manipuláció itt abban áll: az ember önző lény... és mint olyan - érthető okokból boldog akar lenni, és ezért mindent megtesz a lehetőségeihez képest. Ez egyébként kémia folyamat is. Ezt a professzionális tartalomképzők pontosan tudják, ezért maguk is részt vesznek a folyamatban sőt indukálják. A különböző szappanoperák genetikája igazolják az elméletem.

De… hogy gyakorlatias legyek és érthetőbb legyen:
A szomszéd agysebész akivel egy háztömbben éled az életed... ő vásárolt... te meg örökölted a lakást... ő hatalmas méretű HD televízió készüléket vásárol, csaknem mozi méretűt. Látod a két melóst, ahogy felcipelik a lépcsőházban a készüléket. Kiszállították. Mi választ el tőle téged? Az agysebésztől? A pénztárcád. Itt jön az új 1 másodperc. Amikor a médián át megjön a hitel lehetőség. Neked is lehet mozi méretű televízió készüléked és erre hitelt kapsz. Hát hajrá! Légy te is egyedi! Vagy talán agysebész? Te is agysebész? Ha van rá módod, hogy eltöröld a pénztárca különbséget te és az agysebész között, akkor meg fogod tenni. Első a média és aztán a bank. Ez a folyamat dönti romba az emberiséget. És legfőképp azt, hogy európaiak vagyunk és nem amerikaiak. Európára a konstruktivista gondolkodás a jellemző míg Amerikára az objektivista (pozitivista gyökere van). Ezt egy másik cikkben írom, ha kapok rá lehetőséget. Lényeg... hogy Amerika és a globális döntéshozók látjuk az EU-n is. Egy olyan gondolkodásmódot próbálnak ránk erőltetni, amely alapvető kultúrákat ír felül. Ennek egyik formája az, amikor elhitetik veled, hogy te is egyedi vagy és versenyben állsz a szomszéd agysebésszel. Ez nagyjából összefüggésben áll a fogyasztói társadalommal és a globális felmelegedéssel is, de ez is másik cikk.


Vissza az eredeti témához. Mikor jön a felismerés, hogy mi állunk? És a másik szerelvény halad? Fogalmam sincs:) Csak kérdeztem:) De hozzunk más metaforát. Bizonyára örülsz a sikereidnek...mosoly Ahogyan is a futó is örül neki, amikor elsőként szakítja át a célszalagot. De... van az a helyzet és megteremtik, hogy te mindig átszakítsd a célszalagot. Megmagyarázom. Te állsz. És van egy lelkes stáb, aki folyamatosan áthúzza a mellkasodon a szalagot. A startpisztolyos is még mögötted áll csak már nem foglalkozol vele. Mi ennek a gyakorlati jelensége? Az életpálya és az ízlés... és ahogyan váltakoznak az igények. És te ennek megfelelsz, mert neked mindenképpen meg kell felelned. Hacsak nem részben vagy teljes szakterületen zseni vagy, de egyébként zseniként is megalkuvás a sorsod.

Ismertem programozó zseniket, akik a magánéletben feketében jártak és death metal rajongók voltak, de a munkahelyen visszafogott nyakkendős személyzet voltak. A kommunizmus és a kapitalizmus furcsa ütközése ez. Amikor egyfelől egyéniség a fontos, másrészről uniformizmus avagy egység az alkalmazkodásban. Darwin szerint ez feltétel lehet, a modern etológus szerint - Richard Dawkins. Ez genetikailag kódolt. De akkor mind ennek ellentmond a korábban taglalt egyediség... nos ekkor jön a média a trend leírással. Bár a death metal rajongó tudja... mi az ő egyedisége netán "született gyilkosok" rajongó, ahol is kivégeznek egy média szolgát.

De nem tud... nem képes rá... hogy átvigye egyéniségét. Lássuk be... extrém és különleges lenne, ha valaki egyénisége szerint "death metal forma" tolerálva volna az által - bár szakmailag zseni - hogy feketében jár és fordított kereszt legyen az egérpadon és elfeledett pillanatában "headbangeljen" egy felcsapott mp3 lejátszó hallatán. Ez elképzelhetetlen. Pontosan, ahogy a moralizáló sajtó megjelent postai úton át a felvilágosodás előtt. Előírt és elgondolta mi a jó. Ma nem csak gondolja, hanem sugallja is mi a jó. A csóró lepukkadt Alekosz - akit egyébként ismerek személyesen együtt kezdtük a pályát, ő a hakni zenélést választotta én pedig József Attilát - ez az ember milyen szerencsés is... mert hogy neki is van esélye. Ez a médiának fontos adat. Hiszen... te is lehetsz agysebész és te is hiheted egy álló szerelvényben, hogy te haladsz.

A média folyton bizonyítja az egyéniséget... csak hogy ezek az egyéniségek mind egyformák és sémának felelnek meg. Jürgen Habermas társadalmi szerkezet változás gyanánt érdekes példaként hozta fel: az új világ „lakás konstrukcióját”... amikor is a közösségi terek eloszlanak blokkokra (láttuk is valóság show-k gyanánt) hogyan csökken le a közösség egyénekre. Amikor is önálló gondolatot adunk egymásnak és nem érintkezünk egymással épületen belül. Teszem fel a kérdést... megint gyakorlat: van színész ismerősöm, aki az egykori budapesti Fészek Klubban pályakezdőként rendszeres beszélgető partnere volt Márkus Lászlónak és Latinovits Zoltánnak. Egy mai pályakezdő színész mikor fog beszélgetni Szabó Győzővel vagy Eszenyi Enikővel, Mácsai Pállal? Ha befizette a megfelelő színészképzést... igen. De egyébként soha. Szegmentálódva van. A média által. És a média ugyanakkor bizonyítja, hogy mégse így van... mert miért is ne lehetne egy Puzsért beültetni a zsűri tagnak? Az ellenkezőt mindig bizonyítani kell, hogy te tudd... nem az 1 másodpercben ülsz. Aztán be fogsz ülni a következő 1 másodpercbe.

Az… hogy te haladsz e vagy a másik szerelvény... biológiailag, agyi funkció szerint határozott. De a média szempontjából kereskedelmileg determinált.

Írta: Szakálos Dénes László

Kowalski ajánlotta

Vissza az elejére Go down
http://pirulapublic.hungarianforum.com
 
Az 1 másodperc rabságában
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pirulapublic :: Média/Tudatmanipuláció/Kontroll-
Ugrás: